Nagylányunk, Dóra nemrég töltötte be a 10. évét. El sem hiszem, hogy ennyire elment az idő. Annyira tisztán emlékszem a születésére, hogy nem lehetett tíz éve! :-)
Tavaly nem tartottunk csajos szülinapot, így megígértem neki, hogy idén a szokásos családi buli mellett rendezünk egy csajos "pizsiparti"-s bult is. És ha már ilyen kerek a szám, gondoltam a díszítésre is egy kicsit több időt fordítok.
Először is a meghívót készítettem el. Ehhez a nemrég Pippitől ajándékba kapott vágósablont használtam fel:
A dekorációt illetően pjulcsinál inspirálódtam, a pinterest-en kerestem ingyenesen letölthető pacis dolgokat, végül ezt sikerült alkotom lánykámnak:
2014. május 17., szombat
2014. május 1., csütörtök
Ballagási ajándék
Egy nagyon fontos projektben vettem részt az utóbbi hetekben. Egy végzős osztály keresett meg, hogy ballagásuk alkalmából volt osztályfőnöküket szeretnének meglepni egy albummal , mely mindegyikükről tartalmazna egy-egy oldalt.
Első körben a jelenlegi osztályfőnökkel megbeszéltük az alap dolgokat: mekkora legyen az album, milyen módon fűzzük össze az elkészült lapokat, illetve, hogy milyen színvilágban gondolkozzunk. Nagyon megtetszett neki a DCWC Black Currant papírkészletem (https://www.google.hu/search?q=dcwv+black+currant&es_sm=93&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ei=q4NiU4vHCofyyAOa64GIDQ&ved=0CC8QsAQ&biw=1231&bih=875), így kiindulásnak azt használtuk. Az első összejövetelünkre megkerestem az otthon fellelhető papírok közül mindent, ami illett a BC papírkészlethez. Alapkartont sajnos nem találtam megfelelőt, így gyorsan rendeltem a winklertől gyöngyfehér kartont. Az első alkalommal olyan sok információt kaptak, hogy néhányan elvesztek bennük, illetve a rengeteg lehetőségben. Második alkalomra már mindenki magabiztosabban érkezett, ekkora már levágtam az alapkartonból is a megfelelő méretű (20,4 cm x 20,4 cm) alapokat.A sarkokat lekerekítettem egy mintavágó olló segítségével. A végzősök saját személyiségüknek megfelelően választhattak a gyönyörű papírok közül (szerencsére mindenki talált megfelelőt) és kisebb-nagyobb segítség után elkészítették saját oldalaikat. Összesen három alkalom és jó néhány általam belefektetett óra alatt el is készült az album. Már ekkor tudtuk, hogy nagyon "ütős" lesz.
A volt osztályfőnöknél a várt hatást érte el az album. Hasonló élményt tapasztalhattak meg a végzős diákok, mint jómagam az első scrap-albumom átadása során. Sírás, könnyek, nevetés, öröm jelezte az album sikerét. Azóta már a jelenlegi és a volt osztályfőnök is megköszönte a munkámat és olyan szavakat használtak, amiket meg sem érdemlek: "csoda-album", "művészeti vezető".
Nem is szaporítom tovább a szót, mutatom az album nyilvánosság elé tárható képeit:
Első körben a jelenlegi osztályfőnökkel megbeszéltük az alap dolgokat: mekkora legyen az album, milyen módon fűzzük össze az elkészült lapokat, illetve, hogy milyen színvilágban gondolkozzunk. Nagyon megtetszett neki a DCWC Black Currant papírkészletem (https://www.google.hu/search?q=dcwv+black+currant&es_sm=93&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ei=q4NiU4vHCofyyAOa64GIDQ&ved=0CC8QsAQ&biw=1231&bih=875), így kiindulásnak azt használtuk. Az első összejövetelünkre megkerestem az otthon fellelhető papírok közül mindent, ami illett a BC papírkészlethez. Alapkartont sajnos nem találtam megfelelőt, így gyorsan rendeltem a winklertől gyöngyfehér kartont. Az első alkalommal olyan sok információt kaptak, hogy néhányan elvesztek bennük, illetve a rengeteg lehetőségben. Második alkalomra már mindenki magabiztosabban érkezett, ekkora már levágtam az alapkartonból is a megfelelő méretű (20,4 cm x 20,4 cm) alapokat.A sarkokat lekerekítettem egy mintavágó olló segítségével. A végzősök saját személyiségüknek megfelelően választhattak a gyönyörű papírok közül (szerencsére mindenki talált megfelelőt) és kisebb-nagyobb segítség után elkészítették saját oldalaikat. Összesen három alkalom és jó néhány általam belefektetett óra alatt el is készült az album. Már ekkor tudtuk, hogy nagyon "ütős" lesz.
A volt osztályfőnöknél a várt hatást érte el az album. Hasonló élményt tapasztalhattak meg a végzős diákok, mint jómagam az első scrap-albumom átadása során. Sírás, könnyek, nevetés, öröm jelezte az album sikerét. Azóta már a jelenlegi és a volt osztályfőnök is megköszönte a munkámat és olyan szavakat használtak, amiket meg sem érdemlek: "csoda-album", "művészeti vezető".
Nem is szaporítom tovább a szót, mutatom az album nyilvánosság elé tárható képeit:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)